Nagy meglepetés volt mindenki számára, amikor tavaly év vége felé bejelentették Kőváryék, márpedig ők most leporolják a jó öreg Trabantot, és újra mutatványoznak vele párat. Talán sokan kétkedve fogadták, hogy valóban lesz-e belőle bármi is, de most íme itt a bizonyíték: Kőváryék megcsinálták! És nem is akármit, célba vitték a 15. Historic Monte Carlo Regularity-n a legendás kis sárga autót!
Sikerült már kipihenned ezt a „túrát”?
Most már pörgök, mint a búgócsiga! Óriási energiafeltöltés, de cserében irdatlan komoly meló és eszméletlen élmény! Az ázsiai és afrikai túra után azt gondoltam, hogy én már csodát nem fogok látni... hát de!
Milyen volt, mesélj!
Drága testvéreim! Ez a rallye őse! Ez mindennek az alapja! Nagyon komolyan próbáltunk felkészülni, mind az autóval, mind pedig az információkkal kapcsolatban, de a „regularity” fogalma számunkra valami egészen más volt! Megérkeztünk, úgy gondoltuk kellően felkészültünk, tök szuper lesz. Azt vágtuk, hogy nem kell bukósisak, hogy vannak átlagtartó szakaszok és közöttük az összekötő útvonalak, ahol elmegy az ember. Az öregek itt is lemennek előtte három héttel, hogy bejárják a pályát. No ezt mi nem tettük meg... Nem egyszerű feladat! Nézzél egy papírtérképet a rázkódó Trabantban, 1 mm-es betűkkel és számokkal, keress francia szavakat, és próbálj egyáltalán eljutni a következő gyorsaságihoz, miközben 3500-as magasságban vagy, éjszaka, ahol lefagy a Trabant karburátorában a benzin. Ezt organikus módon orvosoltuk... Jó napot kívánok...vállaljuk! :-) Két választásunk volt: vagy megfagyunk és betakar minket a hó (mivel 4 és fél méteres hófúvásban voltunk), vagy ez a munkás megoldás. Ezeken kívül viszont semmi problémája nem volt a Trabantnak, a 2560 km-es verseny alatt. Semmi! Brutálisan kemény! Még arra sem volt idő, hogy az ember kiszálljon és elszívjon egy szál cigarettát. A rajt pillanatától kezdve egyfolytában menni kell, irdatlanul feszített a tempó, hiszen a Trabinak az etap is verseny, főleg 1000 és 3000 között ingadozva. Fel, majd le... se motorerő, se fék. Szuperkirály, miközben belülről kaparod a jeget, mert ugye nem izzadsz a Trabiban. Embert és gépet próbáló feladat. Az ISUZU szervizautónk 6500 km-t ment, mi csak 2800-at...
Hogyan fogadták a Trabantot?
Nagyon pozitívan álltak a dolgokhoz, iszonyatosan jó fejek. Már van Monaco-i Trabant Fan Club! Azok a sportbírók, akik láttak már VB-t, IRC, tapsolva fogadtak minket, hogy olyan helyen ment el a Trabant, ahol más autó megdöglött. Szinte mindenkinek szöges gumija volt, csak nekünk nem. És ami egy ilyen regularity versenyen a legfontosabb dolog: a kilométeróra (hiszen a métereket igazítod az időhöz), és nekünk mi szakadt el? A kilométerspirálunk! Volt egy tartalék... de az is elszakadt egy óra múlva. Így mi műszeri információ nélkül teljesítettük ezt a Monte Carlo Rally-t. Ami még nagyon kemény, hogy amikor szembesültek más ország versenyzői (lengyelek, dánok, stb.) ezzel, másnap reggelre ott volt három útvonalleírás a szélvédőnkön!!! Ilyen a hozzáállás, hogy „menjetek-menjetek, csak érjetek célba” és ezt a versenyzőtársaktól kaptuk. A szervezőbizottság minden kérésünket teljesítette, ha bármi problémánk volt, jeleztük hogy nem érünk oda időben, akkor csak annyit mondtak, hogy menjünk, kapjuk a büntetőpontokat, de érjünk el a célig.
A világ legkomolyabb cucca! A rallye őse! Volt olyan, hogy egy 77 éves bácsika is teljesítette ezt a versenyt, csak éppen neki nem ez volt az első, és egy Jaguárban ült! Mi viszont a legnagyobb mélyvízbe dobtuk be magunkat. Nem tudtuk hol vagyunk, nem volt fűtésünk… A legfontosabb, hogy fűtésed legyen, kényelmes autóban üljél, ne hangosban, ne legyen üvegkemény, bukócsöves, sem kemény gátlós. Na, ezek nálunk mind nem stimmeltek! De az, hogy a kétütemű, kéthengeres Trabant ezt végig bírta makulátlanul, 20 lóerővel... mindenki térdreborult és nagyon nagy szeretettel fogadtak minket! Jó érzés volt magyarnak lenni! Volt magyar zászló a kikötőben miattunk. A verseny utáni díjátadó gálán egy összefoglaló kisfilmet vetítenek le, és mit ad isten? Benne volt a kis Trabant!
Ahol nézők álltak, mi ott húztuk a kéziféket és löttyintettük. Nagyon-nagyon nehéz, és nagyon sokat kivesz az emberből, ráadásul egy minimális apró hiba óriási következménnyel járhat. Nagyon jó kapcsolatban kell lenni azzal az emberrel, akivel egy autóban ülsz, ezt a próbát pedig a mi barátságunk Zsoltival, kiállta! Zokogtunk, ordibáltunk... Bélus pedig, mint tyúkanyó vitte a csapatot....
Mit üzennél másoknak?
Aki el szeretne kezdeni ralizni, az először próbáljon ki egy ilyen regularity versenyt, mert mi rájöttünk 20 év után, ez az alap! Nem feltétlenül ezzel a Monte Carloval kell hogy benyisson, de ha Magyarországon elindul, akkor teljesen más fogalma lesz arról, hogy mi is valójában a rallye! Mi már jó ideje a könnyebbik formáját űztük. Ez nem az, de megcsináltuk! Ez a 15. Historic Monte Carlo Regularity volt, amin Trabant még soha nem indult (csak azt megelőzően, amikor ez még nem historic néven futott). Itt mi most sporttörténelmet írtunk, mi voltunk az úttörők, megcsináltuk az ösvényt. És imádják a Trabantot, szeretik, egyszerűen megőrülnek érte! És nem lettünk utolsók gyerekek, egyik kategóriában sem! 315-en rajtoltak, 215-en értek célba, amiből mi lettünk a 203-ok, a különböző kategóriákban pedig lettünk utolsó előttiek, és néggyel az utolsó előttiek is. A leggyengébb autóval mentünk és makulátlanul, hibamentesen, életünk legnagyobb élményén vagyunk túl. Nagyon, de nagyon sokat tanultunk, hogy miről is szól ez! Mindig jó döntéseket tudtunk hozni, mindig jó szituációkba kerültünk, véresen komoly meló hogy végigüld... megold és jól old meg a problémákat. A végén olyan gálaesttel zárul, ahol papagájok köröznek körülötted, artisták ugrálnak és olyan Don Perignont iszol, aminek az ára több mint a Trabant. Csak szmokingban lehetett megjelenni, exkluzív, elegáns... tulajdonképpen ezzel a díjátadóval ünnepeltük mi a 20 éves pályafutásunkat! :-)
Nem lehet összefoglalni ennyiben ezt... örülünk annak, hogy Magyarországot képviseltük, hogy nincs összetörve, célban van, teljesítve, karcmentes! Boldogság, békesség, szeretet! De komolyan: elképesztő!
Folytatás?
Mindenképp szeretnénk menni az IRC-n, vagy a Mecsek Historicon, ill. természetesen a Rally Legend még tervben van a Trabanttal, amúgy meg lesz pályaversenyzés a BMW-vel, hamarosan pedig megyek újra Afrikába az ISUZU-val. Van meló, van dolog! Ez az egy hét egy hosszú napnak tűnt egyébként, 20 órákat mentünk, hármakat aludtunk. De van mit tanulnunk! Levezettem már pár millió kilométert, de most ez olyan volt, hogy „kezdd elölről, menj vissza a múltba, és tanuld meg, hogy mi is volt az őse, az alapja ennek az egésznek!”. Mindezt persze francia nyelvterületen, ahol nem hajlandóak angolul beszélni, a városneveket még fonetikusan sem tudod kiolvasni, nemhogy úgy kiejteni, ahogy ők. Nagyon kemény feladat volt, nagyon sokat nevettünk, saját iróniával tudtuk kezelni az egészet, mert ezt csak így lehet! Nagyon összetett, nagyon durva, és egyszerűen nem tudod utolérni magad. Elképesztő mennyiségű és minőségű élménnyel tértünk haza, amit még most is csak próbál feldolgozni az agyam. Nagyon örülünk, hogy ilyen sokan szurkoltak nekünk Magyarországról.
Próbáltam odafigyelni, hogy a karosszéria ne sérüljön, fontos volt, hogy célba vigyük a Trabit, mert a magyar autósport is megérdemelte ezt! Köszönjük mindenkinek, aki ebben részt vett és segített! Nélkülük ez nem jöhetett volna létre! Elpityeredtünk a célban Zsoltival, és amikor ez megjön, azt jelzi megkaptuk amiért mentünk...
El sem hinnéd, hogy mennyire! :-)
Jövő hétre csinálunk erről egy közönségtalálkozót az SRT Racing Klubban, ahol megpróbáljuk másokkal is megosztani azokat az élményeket, amelyek még nálunk is épp csak „feldolgozás alatt állnak”! Várunk szeretettel mindenkit!
